Hat tagból álló csillagrendszer az Északi Korona csillagképben

 

Pár napos holdi kitérő után ismét vissza a kettős csillagok világába! A Herkules és az Ökörhajcsár csillagképek között egy félkör alakú csillagkép látszik, melynek neve Északi Korona. E nem túl nagy csillagképben rejtőzik a mostani bejegyzésem témája egy igen összetett 6 csillagból álló rendszer. Azért találtam érdekesnek, mert rendkívül összetett, van benne szoros, alig szétválasztható pár és van olyan tagja, amely nagyon messze látszik az elsődleges csillagától. A számításaim pedig azt mutatják, hogy ez a 6 csillag, dacára a nagy térbeli távolságaiknak valahogy mégis fizikailag összetartozó rendszert alkot. Vezető kép a Corona Borealis csillagkép ábrázolása Alexander Jamieson 1822-es atlaszából.

A Kopernikusz kráter

 

Június elseje éjszakáját megint holdazással töltöttem. Amint figyeltem a felszint észrevettem, hogy ennél a kb. 94%-os megvilágításánál nagyon szépen látszanak a "fiatalabb" kráterek sugarai és kiszóródási területei. Most a lengyel csillagászról, Mikolaj Koprenikról elnevezett látványos kráter és környezete ragadott meg. Különben is idén van halálának 480 évfordulója, így illendő megemlékezni arról az emberről, aki kipenderítette a Földet a világmindenség középpontjából, illetve a róla elnevezett holdi alakzatról.  Vezető kép forrása NASA.

Kirándulás a Holdra

 

Május 27-én tartottunk egy távcsöves bemutatót az esztergomi érdeklődőknek. A fő célpontok a Nap és annak foltjai valamint az első negyed idejében járó Hold volt. Ennek kapcsán ismételten kedvet kaptam kicsit barangolni kozmikus szomszédunk felszínén. A tetejében még kipróbáltam a mobilos fényképezést okuláron keresztül. Ennek eredménye látható a vezető képen is. Megállapítható, hogy érdekes technika, de én személy szerint inkább maradok a videókamera használatánál, ami több utólagos munkát igényel az észlelőtől, de az eredménye szebb.

SZM 1, avagy az első saját felfedésű kettős csillagom

Május 15-én kaptam meg az örömhír, hogy a tavaly augusztusban új felfedezésként leírt és idén januárban a Journal of Double Star Observations negyedéves szaklapban publikált csillagpárt az USNO elfogadta és a WDS-be 18005+5624 (SZM 1) jelzéssel adoptálta. Ebben a bejegyzésben ezt a csillagpárt részletezem, illetve a röviden összefogalom a felfedezés körülményeit. (Vezető kép forrása, internet)

Utazás az Oroszlán sörényében

 

A tavaszi égbolt egyik látványos csillagképe egy fekvő oroszlánt formáz. Egyike azon ritka csillagképeknek, amelyben még a laikus szemlélő is felfedezi a névadó alakot. Az Oroszlán is nagyon sok érdekes kettős és többes rendszernek ad otthont, így tavasz táján érdemes ezekre vadászni. Ebben a posztban a csillagkép egyik legfényesebb csillagát járom körül, ami az Algieba névre hallgat. Tulajdonképpen az állatok királyának virtuális sörényében található, az állat nyakát jelképezi. (Vezető kép forrása internet.)

A Jászol kettőscsillagai

 

A tavasz égbolt nem túl fényes és szembeötlő csillagképe a Rák (Cancer). A szívében viszont rendkívül érdekes csillaghalmaz látszik, amit még szabadszemmel is megfigyelhetünk, ha elég sötét ég alól szemlélődünk.  Az egyik legrégebben ismert nyílt csillaghalmazok egyike, területe háromszorosa a Hold átmérőjének, távolsága a Földtől kb. 600 fényév, korát jelenleg 600 millió évre becsülik. Mint minden nyílthalmaz számos kettős és többes rendszert tartalmaz, ebben a bejegyzésben ezeket veszem sorra. A vezetők képen a Rák csillagkép látható Bayer 1661-es atlaszából.

A Xi Bootes hatos rendszere

 

Az Ökörhajcsár, vagy Bootes csillagkép egy jellegzetes alakzat a tavaszi-nyári égbolton. Elnevezése érdekes, mert közel-távol nincsen olyan állat, amit hajtana. Viszont a görög eredetmondája szerint inkább a közeli medvéket (Nagy és Kis Medve) pátyolgatja. A benne levő objektumok megfigyelésére most kezd kedvező pozícióba kerülni.  Az egyik, déli szabadszemmel már nem, vagy alig látható csillagja ad otthont egy nagyon szép, és érdekes hat csillagból álló rendszernek. Ebben a bejegyzésben ezt elemzem ki részletesebben. Nyitókép: a Bootes ábrázolása egy XVII. századi csillagtérképen. Forrás: internet.