Napfivérek a Kassziopeiában

 

A Kassziopeia csillagkép számtalan érdekes kettős rendszert tartogat a megfigyelő számára. December elején egy igazán érdekes rendszer akadt a robottávcsövem végére. Ez a rendszer két olyan csillagot foglal magában, amelyek szinte megszólalásig hasonlítanak a Napunkra – akár annak távoli "testvéreinek" is nevezhetnénk őket. A pár azonban 944 fényévnyi távolságra található tőlünk. Érdekes módon a két csillag hasonló fizikai felépítése és jellemzői arra utalnak, hogy valóban gravitációsan kötött kettőst alkotnak, nem csupán véletlenül helyezkednek el egymás közelében az égen.

Miram, a Perzeuszban, vagyis az STF 307

Az Eta Persei, más néven Miram, egy igazán különleges és izgalmas csillagrendszer, amely a Perseus csillagkép egyik legismertebb tagja. Ez a hét tagból álló kettőscsillag-rendszer látványos megjelenésével hívja fel magára a figyelmet. A rendszer tagjai olyan közel helyezkednek el egymáshoz, hogy megpillantásuk és vizsgálatuk valódi kihívást jelent Ebben a cikkben részletesen bemutatom az Eta Persei felépítését, tulajdonságait és azokat az érdekességeket, amelyek a kettőscsillagok észlelői számra  az egyik figyelemre méltó célpontjává teszik. 

Üstökös kaland

Az idei ősz kétségtelenül legnagyobb égi szenzációja a C/2023 A3 (Tsuchishan-ATALAS) üstökös feltűnése volt, amely nem csak a csillagászokat, de a sajtóhíreknek köszönhetően széles közönséget is lázban tartotta. A közösségi médiákban egymást követték a jobbnál jobb fényképek, melyek az égi vándort ábrázolják hosszú csóvájával. Ebben a posztban röviden összefoglalom, mit is kell tudni az üstökösről, továbbá a hozzá kapcsolódó élményeimet osztom meg az Olvasóval.

Augusztusi Napok

 Amióta a Seestar kis távcsövet rendszeresen használom, a napészlelés (is) nagyon leegyszerűsödött, amennyiben megelégszik az egyszeri műkedvelő csillagász a teljes korongfelvételekkel. Ezeken is jól lehet látni az éppen aktuális napfolt és fáklyamező helyzetet, meg lehet számolni a csoportokat és foltokat. Ha a napmegfigyelésre rendszeresen, mondjuk napi 15-20 percet szán rá az ember, a hónap végére impozáns anyag gyűlik össze az archívumában. Ezen a blogon immáron ötödik alkalommal foglalom össze a Napról szóló megfigyeléseimet. Nézzük mit produkált egyetlen csillagunk augusztus hónapban.

Robban? Mikor?

 Nyárvíz idején az újságok szerkesztőségei küzdenek az uborkaszezonnal. Mindenki nyaral, ilyenkor könnyedebb témákkal próbálják az olvasóik figyelmét lekötni. Ekkor szoktak megszaporodni az égbolt jelenségeivel foglalkozó, olykor szenzációhajhász címekkel ellátott cikkek. Idén sem volt ez másként. Kora nyáron elöntötték a honi sajtót a T Coronae Borealis csillagról szóló cikkek. Ebben a posztban körüljárom ezt a nevezetes csillagot és az ott történteket.

Csillagbölcső a Cepheusban

A minap égi kalandozásom során akadtam rá erre a nagyon érdekes égterületre, ahol drámai folyamatok zajlanak.  A Cepheus csillagkép az északi pólus tágabb környezetében található. Nevét az Androméda legendában szerepló etiópiai királyról Képheuszról kapta, aki Androméda királylány apukája volt, csillagai ennek ellenér inkább egy házikót formáznak, mintsem egy öreg királyt. A csillagkép egyébként a Tejút sávjának a szélén fekszik, és ahogy ilyenkor lenni szokott, tele van kisebb nagyobb anyagfelhőkkel és csillaghalmazokkal. Most az egyik ilyen akadt a kis, okos távcsövem objektívja végére, természetesen néhány kettőscsillaggal is megspékelve.

Júliusi Napok

 

Amióta a Seestar kis távcsövet rendszeresen használom, a napészlelés (is) nagyon leegyszerűsödött, amennyiben megelégszik az egyszeri műkedvelő csillagász a teljes korongfelvételekkel. Ezeken is nagyon szépen lehet látni az éppen aktuális napfolt helyzetet, meg lehet számolni a csoportokat és foltokat. Ha rendszeresen, mondjuk napi 15-20 percet szán rá az ember a napmegfigyelésre, hónap végére impozáns anyag gyűlik össze az archívumában. Ezen a blogon immáron negyedik alkalommal foglalom össze a Napról szóló megfigyeléseimet.

Legyező a Sasban

A nyár egyik nagy területű csillagképe a Sas, amely a csillagmese szerint üldözi a Hattyút, ami tőle nem messze található. Őszintén bevallom, hogy a csillagokba eddig még nem tudtam egy kitárt szárnyú sas madarat képzelni, de ez inkább az én hibám lehet. A napokban ebben a csillagképben vadásztam kettős csillagra. Igaz, most nem egy előre megtervezett listán mentem végig, hanem csak úgy találomra ugráltam csillagról csillagra. A kész képek feldolgozása során találtam rá ezekre az érdekes legyező szerű alakzatot formáló csillagokra, melyeket most részeletesebben megvizsgálok.

Kitekintés a Tejútból, Janka emlékére

Ebben a cikkben kivételesen nem kettős csillagokról lesz szó. Elhagyom a jó öreg galaxisunkat, a Tejutat, és átnézek kicsit a "szomszédba". A Vadászebek (Canes Venatici) csillagképbe látogatok el, ahol több érdekes, úgynevezett mélyég objektum látható. Ebből egy különösen érdekes, amelyet az amatőr csillagászok M 51, vagy Örvény-köd néven ismernek, hivatalos neve pedig az NGC 5194. Vezető kép az Ökörhajcsár és a Vadászebek csillagképek ábrázolása egy 1825-ös atlaszból. Forrás: Wikipédia.

Június hónap Napjai

Amióta a Seestar kis távcsövet rendszeresen használom, a napészlelés (is) nagyon leegyszerűsödött, amennyiben megelégszik az egyszeri műkedvelő csillagász a teljes korongfelvételekkel. Ezeken is nagyon szépen lehet látni az éppen aktuális napfolt helyzetet, meg lehet számolni a csoportokat és foltokat. Ha rendszeresen, mondjuk napi 15-20 percet szán rá az ember a napmegfigyelésre, hónap végére impozáns anyag gyűlik össze az archívumában. Ezen a blogon immáron harmadik alkalommal foglalom össze a Napról szóló megfigyeléseimet. 

Az Északi Korona ékköve

 

Az Északi Korona egy szép félkör alakú csillagkép, mely e poszt írásakor a esténként a zenitben látható. A magyar csillagregékben Szűz Mária esküvői koszorúját jelképezi, a görög mondavilágban Ariadné koronájaként került az égre. Látványos mélyég objektumokat nem tartalmaz ez a kis területű csillagkép, talán ezért sem igazán népszerű az amatőrcsillagászok körében. Viszont érdekes kettőscsillagokban bővelkedik. Én egy éjszaka 28 párt vadásztam le a kis Seestar komplex műszeremmel. Így akadtam rá arra a látványos kettős illetve négy csillagból álló rendszerre, melyet most bővebben ismertetni fogok. A vezető képet az AI alkotta meg. 

Kirándulás a déli égbolton

A déli égbolt számtalan csodás látványt rejt, melyeket mi itt Közép Európából meg sem pillanthatunk. Hacsak nem utazunk el az egyenlítő alá, vagy - ami azért olcsóbb megoldás - bérelhetünk távcsőidőt valamelyik déli féltekén elhelyezkedő robottávcsövön. Ez utóbbi választottam én is, bár az első megoldást kalandosabbnak tartom. Az ausztráliai Siding Springben levő 12,5" RCOS távcsővel készítettem képeket a Skorpió csillagkép azon vidékéről, ahol a skorpió farka /fullánkja/ kanyarodik vissza. Itt a találtam a cikkben részletezendő négy csillagból álló rendszert. A vezető képen a Skorpió csillagkép látható.

Májusi Napok

 

Májusban egyetlen és központi csillagunk rendkívüli aktivitást mutatott. Szerencsére szinte naponta tudtam róla képeket készíteni a Seestar S50 komplex, kis műszeremmel. Egyébként ez a poszt is bizonyítja, hogy értékelhető csillagászati megfigyeléseket lehet csinálni ezzel, a sokak részéről lesajnált kis műszerrel, hiszen legfontosabb a rendszeresség. Az pedig külön öröm, hogy a napvideók készítése kb. 10-15 percet vesz igénybe a "kipakolással", beállítással és felvételezéssel egyetemben. Ez nagy segítség olyannak, mint én is, aki nem rendelkezik saját obszervatóriummal. 

Kettő érdekes rendszer egy helyen

A minap az Ökörhajcsár (Bootes) csillagképben kutakodtam, mikor ez egyik képsorozaton rátaláltam erre a két érdekes, különleges több csillagból álló rendszerre, Mivel jócskán eltérnek egy tipikus kettőscsillagtól, úgy gondoltam érdemes bővebben ismertetni őket e blog hasábjain. 

A Bootes félkereke - ismét

 

Nagyjából egy éve került nálam távcsővégre ez a nagyon érdekes, félkerék alakú többes rendszer, amely az Ökörhajcsár (Bootes) csillagkép északi területén található. Akkor készítettem róla egy részletes elemzést, melyet e blog hasábjain is közzétettem. A linkre kattintva olvasható az akkori megállapításom. Kíváncsiságból tegnap este (2024.05.22.) megint készítettem róluk képeket, azzal a megfontolással, hátha történt valami, ami megváltoztathatja az egy évvel ezelőtti álláspontomat a csillagokkal kapcsolatban. Spoiler! Igen, történt valami, ami kiderül a cikkből.

Az Izar

Tavasszal a déli égbolton tündököl az egyik legnagyobb kiterjedésű csillagkép az Ökörhajcsár, avagy Bootes. Az égi monda szerint vagy ő táncoltatja a Nagy Medvét, vagy két kutyájával űzi a Medvét.  Mindenesetre a régi csillagatlaszokban két kutyával ábrázolták a csillagképet, melynek második legfényesebb  csillaga az Izar, egy szép hármas rendszer. A főcsillag és szoros kísérője nagyszerű látványt nyújt a távcső látómezejében. Ebben a cikkben bővebben ismertetem ezeket a nem mindennapi csillagok alkotta rendszert.

Tapasztalatok a Seestarral

 

Február közepén érkezett meg hozzám a ZWO remek kis okostávcsöve, ami Seestar S50 névre hallgat. Azóta már több bevetésen volt nálam, ismerkedtem vele, teszteltem és nagyon elégedett voltam teljesítményével. Természetesen azért csodát nem kell tőle várni!  Ebben a cikkben röviden összefoglalom eddigi tapasztalataimat. A Seestarról korábban már megemlékeztem ebben és ebben a bejegyzésekben. Érdemes ezeket is átfutni.

Nap megfigyelések

Érdekes dolog kozmikus otthonunk egyetlen csillagát rendszeresen megfigyelni. Főleg manapság, ahogy közeledünk a jelenlegi napciklus maximumához. Még az előző napciklusban kezdtem el a rendszeres megfigyeléseket, ekkor tanultam meg a videókészítés és feldolgozás számomra elfogadható eredménnyel járó csínját-bínját. Ekkor még a nagy távcsővel, laptoppal, fényképezőgéppel és egyebekkel felszerelkezve készültek az észlelések. Most egyszerűsödött a dolog, csak a Seestart és egy tabletet használok. De nézzük is meg, hogy mi történt a Napon az eltelt másfél hónapban!

A LAD 1

 

A leglátványosabb tavaszi csillagkép az Oroszlán (Leo), amely azon ritka égi alakzatok közé tartozik, amelyekben első pillantásra fel lehet ismerni a névadót. Jelen esetben egy fekvő oroszlánt. Sok érdekes mélyég objektumnak ad otthont ez a csillagkép, de én most inkább egy ritkán észlelt hármas rendszert ismertetek, melynek van magyar, amatőrcsillagász vonatkozása. Konkrétan a rendszer C tagját Ladányi Tamás amatőrtársunk fedezte fel még 2000-ben.

A Betelgeuse

 

Tavaly nagy figyelmet kapott az Orion csillagkép legnagyobb és legfényesebb csillaga, a Betelgeuse. Hirtelen fényességcsökkenéséről nemcsak a csillagászati, de a "polgári" sajtó is megemlékezett. Némely cikkben már a csillag robbanásáról írtak. Ettől az eseménytől még azért messze vagyunk, még jó párszáz évig fog ragyogni a Betelgeuse az Orion jobb vállán. Az igaz, hogy egy pulzáló óriáscsillagról beszélhetünk, de azt kevesen tudják, hogy a csillag egy 12 tagú többesrendszernek is otthont ad.  Ebben a cikkben erről lesz szó.

Kettőscsillagok és a Seestar S50

Arra voltam kíváncsi, hogy ezt a komplett kis műszert, illetve a vele készült képeket lehet-e használni valami komolyabb csillagászati munkára? Külföldi fórumokat böngészve rátaláltam egy dán srácra, aki kisbolygókat követ vele rendszeresen, kiméri fényességüket és a fénygörbe alapján kiszámolja tengelyforgási idejüket. Ez bíztatott, hogy megnézzem, vajon az engem érdeklő csillagászati területeken mire lehet használni?

Egy remek kis eszköz, a Seestar S50

Ebben a cikkben bemutatom eddigi, rövid tapasztalataimat egy remek kis műszerrel. A ZWO mérnökei most is nagyot alkottak, hogy létrehozták ezt a kis, könnyű és kompakt eszközt. Ugyanis a Seestar S50 több, mint egy egyszerű távcső. Kis testében a sikeres égbolt fényképezéshez szükséges minden dolgot belezsúfoltak. Úgy mint egy APO-t, egy videókamerát, mozgató motorokat, szűrőket, stb., és mindezt megtámogatták a mostanában nagyon divatos AI-val, azaz a mesterséges intelligenciával. De lássuk a részleteket!

Deep Impact vagy Armageddon

Ez a bejegyzés kicsit más, mint az eddigiek, leginkább egy elképzelt katasztrófa hatását igyekszem bemutatni. Gyakran bukkannak fel ugyanis a bulvár sajtóban olyan drámai hírek, amelyek szerint "Aszteroida száguld megállíthatatlanul a Föld felé, figyelmeztetett a NASA". Általában elég sok kattintásszámot érnek el, de az olvasók nagy többsége el sem tudja képzelni, mi történne akkor ha egy ilyen égitest ténylegesen becsapódna.  Nézzük meg egy szimulációban!

Az M 38 ékköve

 

Az M 38 kettőscsillagainak feldolgozása során került elém ez a különös, 16 csillagból álló rendszer, amelyet érdemesnek találtam arra, hogy külön is megemlékezzem e blog hasábjain. Tapasztalatom azt mutatja, hogy ez eddig megvizsgált nyílthalmazok közepe táján mindig található egy igen népes többes csillagrendszer, melynek tagjai általában fizikai kapcsolatban is állnak egymással. Azt hiszem az M 38-ban sikerült megtalálnom ezt az ominózus népes rendszert, de, mint látni fogjuk a fizikai kapcsolatok terén nem minden egyértelmű.

Az M37 kettőscsillagai

 

A Szekeres, avagy Auriga csillagkép ilyenkor télen az éjszaka első felében figyelhető meg, magasan a fejünk felett. Az égi ötszög többek között három, fényes nyílthalmazt is rejt, amelyeket M 36, M 37, M38 néven ismerünk. Tavaly december elején gondoltam egy merészet, és mindhárom halmazról készítettem képeket az Utahi-i 431 mm-es CDK műszerrel. Az volt a célom, hogy a halmazokban fellelhető kettős és többszörös rendszereket mérjem és elemezzem ki a Gaia asztrometriai műhold DR3 adatbázisa segítségével. Az M 36 nyílthalmazon viszonylag gyorsan átrágtam magam, ennek eredményéről itt írtam. Most kb. egy hónappal a képek elkészülte után végére értem az M 37 halmaznak is. 

Az Orion feje

 

A tél leglátványosabb és legnépszerűbb csillagképe az Orion. Asztrofotósok kedvenc célpontjai vannak itt, mint például a Nagy Orion köd és környéke, melyekről számtalan szebbnél-szebb fotó született már. A csillagkép számtalan kettős csillagot is rejt, de itt van a Betelgeuse vörös óriás csillag, melynek halványodása tavaly nagy felzúdulást keltett szak-, és amatőrcsillagász körökben. Ebben a bejegyzésben most csak az égi vadász fejét szimbolizáló és Meissának nevezett csillagról, illetve annak rendszeréről lesz szó. Vezetőképen az Orion feje a DSS2 égboltfelmérés felvételén. Forrás: Aladin lite.